|
Homoródkarácsonyfalva (Craciune, Krötschendorf)
Hargita megyében 530 méter magason, a Kis-Homoród völgyében a hosszában települt házak fölé emelkedő két templomának tornyával
meglepően szép látvány nyújt. Homoródalmás és Oklánd között fekszik. Keleten a
Rika-hegység, nyugaton a két Homoród vízválasztója határolja. Szelídgesztenye
ligete egyedülálló a Székelyföldön.A századfordulón Ürmösi
Sándor festőművész kezdeményezésére a falutól Oklánd felé 800 m-re épült meg a Dungó-fürdő
nevű fürdőtelep, melyet ebben az évben újraépítettek. Emésztési zavarok
és mozgásszervi betegségek gyógyításának kiegészítő kezelésére kiválóan
alkalmas enyhén kénes, vasas, konyhasós vize.
Karácsonyfalva első két említése a pápai tizedjegyzékekből
ismert 1333-ból és 1334-bol: “villa Karachni”, illetve “villa Karasun”. Murádin
László szerint a Karácson nevű személynévből és a –falva összetételből
származik a falu neve.
A mára körülbelül 500
lelket számláló falu többnyire mezőgazdasággal, állattenyésztéssel
foglalkozik. Az elmúlt idők itteni híres mészégető mesterségét ma már senki nem
gyakorolja.
Jánosfalvi Sándor István, a
falu unitárius lelkésze bejárja a Homoród menti falvakat, és olyan értékeket és
adatokat rögzít a Székelyhoni útazás a
két Homoród mellett (kéziratban 1858, majd kiadva Kolozsvár, 1942) című munkájában, melyek örökre
elvesztek volna nélküle. Orbán Balázs A Székelyföld leírása I. Udvarhelyszék (Pest, 1868-1873) széles körben ismert monumentális művében gyakran
támaszkodik rá. Sándor István a Homoród menti falvak központjaként emlegeti
Homoródkarácsonyfalvát.
1904-ben az unitárius egyházközség a meggyilkolt Erzsébet
királynő emlékére Hargita Nándor, egy székelyudvarhelyi tanár tervei
alapján egy 2,5 m magas emlékoszlopot emeltetett. A mai napig olvashatjuk rajta
az üzenetet: “Erzsébet nagy királyasszonyunk áldott emléke mindaddig él, míg
egy magyar szív dobog."
Az unitárius műemlék templom az északi falán Szent László freskóval,tornyában rovásírásos emlékkel
A hosszában települt falu közepén az országúttól keletre, egy dombon áll Homoródkarácsonyfalva 13. század végén épült románkori stílusjegyeket
magánviselő gótikus műemlék temploma. Plébániaként már az 1333-as pápai
tizedjegyzékben is szerepel A
kőfallal kerített templomnak megmaradt félköríves záródású, negyedgömb
kupolával fedett szentélye és nyugati kapuja az első építési periódusból
származik. Déli kapujának kialakítására és ablakainak bővítésére a XIV.
században kerülhetett sor. Robosztus tornyának építése idején készült az Agnus
Dei domborművel díszített nyugati kapu a rajta olvasható évszám alapján
1496-ban. A torony északi fala felső lőrésablakának bélletébe egy
korábban épületdíszítő kőként használt rovásírásos követ falaztak be. Még
megfejtetlen rovásfelirata a XIV-XV. században kerülhetett rá. A
reformáció után, az 1560-as években a katolikus falu unitárius vallásra tért, a
templom is unitárius templom lett. A szentély északi támpillérén bevésett
1646-os és 1649-es évszám került elő, amely talán egy nagyobb helyreállítás
évszáma lehet, véleményünk szerint ekkor magasíthatták fel a hajó falkoronáját,
és ekkor épülhetett körítőfal is.
1752-ben zsindelyfedésű déli portikusz épült és ekkor készítették a virágosan festett
kazettás famennyezetét is. Az unitáriusok 1804-1806 között megmagasították a
tornyot, ekkor kapta egyszerű, késő barokk vakolatarchitektúráját.
A freskókról (Szent László-freskó, Jézus születése, a Három királyok hódolata, Szent Ilona
császárnő) Az erdélyi falképek és festett faberendezéseket felmérő program keretén
belül szondát nyitottak a templom északi falán, és egy királyszent arca került
felszínre. A freskók feltárására 2006 áprilisának első hetében került sor a
Homoródkarácsonyfalváért Alapítvány anyagi támogatásával. A legkorábbi freskót a diadalív mellett, a
padlószinttől cca. 140 cm-re festették meg. Ez részben a mai szószék feletti
felület, ahol egy nagyon szabálytalan keretezésen belül Jézus születése jelenetének lehetünk tanúi.
Újabb
kifestésre a XIV-XV. század fordulóján kerülhetett sor. Szintén az északi
falon, közvetlenül az eredeti falkorona magasságában ábrázolták Szent László
kerlési csatáját (1068), amely Szent Lászó-legendaként vonult be a köztudatba. Az első
jelenete a ritkán ábrázolt “kihallgatás”. Itt a trónon ülő szent király előtt
egy fél térdre ereszkedő bajuszos alak látható. Közvetlenül mellette egy
Váradot szimbolizáló stilizált épület kapujában áll az áldásra emelt kezű
püspök. A csatajelenet két részre oszlik. Szent László a forgatag közepén,
amint bárdjával lesújt az egyik lova nyakát átölelő kunra. Az 1853-ban
készített új ablak megsemmisítette az üldözési jelenet egy részét; Szent László
alakja teljesen elveszett, csupán a menekülő kunt átjáró lándzsája látható ma
már az ablaktól keletre eső felületen. A visszafelé nyilazó kun és az elrabolt
lány alakja teljes épségében maradt fenn. A birkózási jelenetben Szent László
viselete megváltozik. Vértje helyett, vörös színű, bő ujjú, hermelin szegéjű
vörös ruhát visel, fejéről is hiányzik a sisak, csak korona látható rajta. A
lefejezés jelenete teljes egészében megegyezik a gelencei és a ma már csak
Huszka József rajzaiból ismert homoródszentmártoni jelenettel. Az újabb
függőleges osztás után található a pihenési jelenet. A freskó színeinek intenzitása alig változott az évszázadok során, ma is eredeti
pompájában tárul elénk.
Az utolsó középkori kifestésre feltételezésünk szerint az 1496-ban történt toronyépítés idején kerülhetett
sor. Ekkor nemcsak a belső teret, hanem a tornyon fennmaradt nyomok alapján úgy
véljük, hogy az egész homlokzatot díszíthették. A torony ismert festése nem
figurális ábrázolás, hanem a sarkokat kihangsúlyozó sarokarmírozás és
ablakkeretezés.
E korszak belső falképei közül teljes felületen eddig csak a hajóban találhatót
tártuk fel. Itt egy gazdag ornamentális kerettel övezett Három királyok
hódolatát, illetve Szent Ilona császárnőt ábrázoló freskót találtunk.
A kifestett szentély feltárására még nem került sor.
A katolikus templom
1768-ban a katolikusok ősi jogon vissza akarták szerezni a templomot, de a katonaság nem engedte a templom visszafoglalását. A kormányszéki döntés értelmében 1783-ban
építették meg az unitáriusok az új katolikus templomot.
Az
épület szentélyén és hajóján 1785-ben készült gazdag rokokó stukkó díszítés van. A templom értékes berendezési tárgyai között kiemelkedő kvalitású
műemlékek vannak. A templom főoltára másodlagos elhelyezésű, a templom építése
előtt készült a XVII. században. Az 1646-ban készült jobboldali mellékoltár az
erdélyi oltárépítészet egyik legkvalitásosabb és legkorábbi darabja.
A
Szent Miklós és Szent Ágoston püspököket ábrázoló nagyon szép faszobrok a
helyreállítást követően kerültek vissza a templomba.
|
